2020. július 16., csütörtök
EN

Szte_Rovatfejek_konyv_VoroskeryDora_j

Egy kalandokkal teli könyv kalandos története

„Őrült csokoládéboltosok, bosszúálló sellők és beszélő állatok élnek” Vöröskéry Dóra világában. Az SZTE Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar hallgatóját „Röpképtelen madarak” című novelláskötetéről kérdeztük a koronavírus-járvány miatt virtuálissá lett 2020. évi könyvhét beszélgetés-sorozatában.

Békéscsabán született. Mezőberényben érettségizett, majd a soproni, jelenleg a szegedi egyetem hallgatója. Mikor ébredt rá, hogy írni szeretne?

– Huszonhárom éves voltam, amikor a Röpképtelen madarak megjelent, de már alsós koromban szerettem történeteket kitalálni. Unatkoztam, ezért meséket olvastam, hallgattam, írtam. Amikor a könyvtárban a milliónyi kötetet néztem, ott motoszkált bennem ez az érzés, hogy „De jó lenne, ha egyszer az én könyvem is itt lenne!” vagy „De jó lehet írónak lenni!”. Már nevetek ezeken a gondolatokon, idővel el is veszítették a jelentőségüket. Egyszerűen olvastam és írtam, mert nagyon szerettem. Viszonylag kanyargós utat jártam be. A gimnázium után Sopronban tanultam természetvédelmi mérnöknek. Nem tudtam konkrétan, hogy mit akarok, de szerettem a biológiát, és ennek a szaknak olyan szépen csengő neve volt. Ez egy remek bizonyíték a megfelelő szóválasztás fontosságára. Végül kiderült, hogy nem ez lesz az én hivatásom, untam. Budapestre költöztem, ekkor lettem tagja egy íróakadémiának, amelynek a gondozásában később a kötet is megjelent. Egy év múlva a Szegedi Tudományegyetemre, szociális munka szakra felvételiztem. Ennek már rendesen utánanéztem, és éreztem, hogy ez az én irányom. A kötet megjelenését követően – Németországba utaztam, ott végül két félévet töltöttem az Erasmus-program, majd egy helyi ösztöndíj keretében.


Voroskery_Dora_-_Ropkeptelen_madarak_-_portre

– „A Röpképtelen madarak”, Vöröskéry Dóra kötete, „novellagyűjtemény, amely ezer nevető varjúként ront az olvasóra” – áll a fülszövegben. Hogyan született meg ez a különleges kiadvány?

– A könyvet nem terveztük meg. Csak írtam. Éppen milyen kedvem volt, mit akartam elmesélni. A novellák meg gyűltek. Sok írás a mentorom, későbbi szerkesztőm által adott feladatokra válaszolva készült. Amikor felhalmoztam ezt a mennyiséget, akkor Zsolt – az emlegetett szerkesztő – azt mondta, hogy kezdjem kötetbe rendezni őket. Olyan szabadságot kaptam az egész szerkesztési folyamat közben, amiben nem is reménykedtem.

 

– Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia gondozásában 2019-ben jelent meg a kötete. Milyen érzés volt e könyvbe belelapozni?

– Fantasztikus volt először kézbe venni a kötetet, de a jól sikerült írásokra büszke vagyok külön-külön is.

 

A könyv fantasy képet ad: „az apokalipszis lovasának van egy öccse, az ördögnek pedig egy lánya. A poklot őrző konyhásnő nem kedves, de legalább a gyerekek ártatlanok. Persze jut hely a modern kor gyarló kisembereinek és a feledésbe merülő isteneknek is. És mindenki teszi a dolgát” – áll az ajánlóban. Beszéljünk a könyv tartalmáról! Hosszú időt ölel fel a – részben – fantasy novellák születése?

– Igen. De a Madarak sokkal inkább egy első lépés. Ez az, ahonnan indultam. Benne van a Skarlátház, amit még tizenhét évesen írtam. Abban egy családi tragédiát olvashatnak egy kislány szemszögéből. Meg a Sellőpénz, ami talán egy évvel később született, és amelynek írása során igazán rákaptam az alkotás ízére. Ez egy tipikus fantasy: kalózokkal, boszorkányokkal, sellőkkel. Abszurd világok és fura alakok vannak a kötetben. Kiderül, milyen, ha az állatok ítélkeznek felettünk, vagy ha az ördög lánya megkívánja a hatalmat. Egy elbeszélő egy ToiToi-vécébe szorul, egy másik pedig kezd medvévé válni a felhúzott szőrmekesztyű miatt. Sok humort és hókuszpókuszt rejt a könyv. Egy lánybúcsú bankrablásba torkollik, a Pufók Puttó Bt., vagyis a mennyország kalauzait tömörítő társaság pedig óriási hibát talál a rendszerben. Az apokalipszis lovasainak van egy Napóleon-komplexusos öccse, aki egy alföldi faluban akar világvégét rendezni, egy kispolgár pedig úgy dönt, hogy feltámad, majd inkább mégsem.

 

Voroskery_Dora_-_Ropkeptelen_madarak_-_borito

A fantasy a kedvenc műfaja?

A legtöbb novella ma már máshogy nézne ki, látom bennük a hibákat, amiket akkor még nem vettem észre. És még csak egy év telt el. De olyanok, mint a régi fényképek: megmaradnak emléknek. A Madarakban nincsenek ciklusok, mert annyira sokféle műfaj, téma és hangulat keveredik, akár egy novellán belül is, hogy nem tudtuk kategorizálni őket. Nem is akartuk igazán.

 

A kötet egyik sajátossága a műfaji sokszínűség. Mi a szerepe a szövegek előtti idézetnek?

– Választottam minden novella elé egy-egy idézetet, főleg a popkultúrából. Ezeket paravánoknak szántam, rá- és elhangolják az olvasót. A kötet tökéletes lenyomata annak, amilyen akkor voltam.

 

„Szemtelen, groteszk és meglepő novellák” címmel közölt ajánlót a könyvéről az mno.hu, Röpképtelen címmel a Magyar Szó. Milyen kritikákat kapott a könyve és ön ezt hogyan élte meg?

– Ha megjelenésre érdemesnek tartják egy novellámat, valaki elolvassa, vagy valamilyen felületen megosztja velem a véleményét róla, annak örülök, megtisztelő. A kritikákból kimazsolázom az építő visszajelzéseket, igyekszem figyelni rájuk a jövőben. Diadalt ülni minden megírt novella felett? Igen! De ez nem azt jelenti, hogy állandóan hátba veregetem magam, hanem hogy szítom azt a lelkesedést és tüzet a bensőmben, ami az alkotói folyamattal jár, és azt az örömöt, amit a kész alkotás hoz magával. El sem tudom képzelni, hogy ezt félgőzzel is lehetne csinálni.

 

Van az ön számára kedvenc része a novellás gyűjteménynek?

Az Egyketted lovast és a Mesét emelném ki. Talán nem ezek a legjobbak, de személyes okokból sokat jelentenek. Számomra a legnagyobb kihívás az írásban a mérték. A szöveg legyen izgalmas, de nem szenzációhajhász, igényes, de nem modoros, őszinte, de nem kitárulkozó; szépirodalmi is, meg nem is – mint a mesében. Nagyon nehéz megtalálni azt a bizonyos középutat, nem is áltatom magam azzal, hogy mindig sikerül. A két legfontosabb kelléke az irodalomnak pedig az alázat – az olvasók, más írók és a szövegek felé –, illetve a szenvedély. És egy kis humor sem árt. Persze, ezek nélkül felesleges bármi mást is csinálni. Jó írókkal Dunát lehet rekeszteni, nekem az a nagyravágyó álmom, hogy olyanná váljak, akinek a történeteire érdemes odafigyelni, mert szórakoztatóak, és adnak valami pluszt, amin a lélek is elcsámcsoghat.

SZTEinfo – Z. A.

Fotó: V. D.

 

További információk:

Mit gondol Vöröskéry Dóra a Röpképtelen madarak című kötetéről – öt szóban? Itt meghallgathatja, megnézheti.

Hogyan fogadják az olvasók a Vöröskéry novellákat? Néhány vélemény a moly.hu oldalon.

 

 

2020 nyarán, az SZTE virtuális könyvheti beszélgetés-sorozatában megjelent cikkek, ajánlók:

Míg nincs vakcina, a járvány elleni védekezés eszköze – több száz éve – a karantén

„A megismerés szintjei – Haikufüzér utazóknak” az SZTE geológus professzorától, M. Tóth Tivadartól

A mesék birodalmában Mórocz Károllyal, az SZTE alumnusával

„Izgalmas belátni a történelem kulisszái mögé” – véli a PhD-értekezést író Szent-Györgyi-kutató könyvtáros

Sors-cserepek – Erósztól a festővászonig

Zelka, a fagyos Persephoné

Aszterión, a csillagközi vándor

A kolozsvári és szegedi gyökerű Neohelicon a legjobbnak értékelt folyóirat a Springer kiadványai között

„Rajongani kell a választott médiumért” – véli Sebők Orsolya könyvillusztrátor

Az SZTE könyves beszélgetései az ünnepi könyvhéten és a Klebelsberg Könyvtárban

Virtuális Könyvhét

 Friss Hírek RSS

SZTE ETSZK Friss hírek

Események

Rendezvénynaptár *