A gyógytornász, aki bejárta Franciaországot

Noha egy véletlen sodorta Franciaországba, Pataki Marietta immár tíz éve dolgozik kint gyógytornászként, ez idő alatt számos területen kipróbálhatta és továbbfejleszthette az egyetemen tanultakat. Vele készült interjúnkat főként azoknak a fizioterápia szakos hallgatóinknak ajánljuk, akik nem riadnak vissza a külföldi munkavállalás lehetőségétől sem.

Hogy esett Franciaországra a választásod? Nyelvtudás vagy elhelyezkedési lehetőségek alapján döntöttél?

Véletlenszerűen jött az ötlet, már az egyetemi éveim alatt többször hallottam, hogy előszeretettel keresnek külföldre gyógytornászokat, Franciaországba ráadásul nyelvtudás nélkül várták a munkavállalókat ezen a szakterületen. A kiutazó fiatalok főként termálfürdőkben helyezkedtek el, ezekben az intézményekben elsősorban gyógymasszőrökre volt szükség, akik víz alatti masszázst alkalmaztak a pácienseiknél.

Mindenképpen szerencsét szerettem volna próbálni külföldön is, de akkoriban csak angolul és németül beszéltem, így elsősorban Ausztriát tűztem ki célként. Miután végeztem az egyetemen, egy barátnőm felkeresett, hogy Franciaországban nyitva áll számára egy munkalehetőség, két hét múlva kell kezdenie, de nem tudja vállani a megbízást. Felajánlotta, hogy átadja a helyét, nem volt sok időm a gondolkodásra, noha a nyelvet nem beszéltem, mégis igen mondtam. Kint nem fogadtak szigorú feltételekkel, az első két évben mégis rengeteg papírmunka akadt. Honosítási eljárás, munkavállalási engedély és sok egyéb elintéznivaló adódott, mégis 2011-ben, amikor én érkeztem, sokkal gördülékenyebben ment az ügyintézés, mint a későbbi években hasonló kondíciókkal érkező gyógytornászok esetében, most már megkövetelik a nyelvvizsgát és az előzetes szakmai gyakorlatokat is.

A szorgalom viszont nagyon sokat számít. Egy nizzai professzorral, aki kifejezetten a Magyarországról származó gyógytornászokkal foglalkozott, Skype-on keresztül minden nap gyakoroltam a nyelvet, most már folyékonyan beszélek.


Pataki_Marietta03


Az elmúlt tíz év nagyfokú gyakorlati tapasztalat megszerzésére adott alkalmat, a fizioterápián belül milyen szakterületeken dolgoztál?

Az első két év a termálfürdők időszaka volt, elsőként Provence-ban kezdtem a szakmai pályafutásom, később egy másik régióban folytattam a munkát. A gyógymasszázs mellett a vízitorna volt a másik feladatunk, egy ideig élveztem az újdonságot, de szerettem volna más területen is kipróbálni magam, mivel a masszázs egy idő után már nem jelentett kihívást számomra.

Ezt követően rehabilitációs intézetekben dolgoztam helyettesítőként, a munka jellegéből adódóan csak pár hónapot töltöttem egy helyen, így bejárhattam Franciaországot, számos intézményi struktúrát és technikát megismerhettem. Főként az ortopédia és a traumatológia területén tudtam kamatoztatni a tanultakat, de eljutottam a pediátriára és a pulmonológiára is.

Később a vándormadár élet során elegem lett a folyamatos költözködésből, délen helyezkedtem el egy rehabilitációs intézetben, ahol nyolc évet dolgoztam egyhuzamban. Négy hónapja úgy határoztam, hogy felmondok, jelenleg magánvállalkozó gyógytornászként tevékenykedem.


Milyen emlékeid vannak egyetemi éveidről?

Kellemes emlékeket őrzök arról az időszakról, összetartó közösség alakult ki, a szakma ugyebár megköveteli a csapatmunkát, sok ilyen jellegű gyakorlati óránk volt az évek során. A nyári gyakorlatokat kifejezetten szerettem, párban vagy hármasával dolgoztunk, támogattuk egymást a közös munka a során. Minden oktatónak megvolt a maga specialitása, elismert szakemberek, akik megadták az alapot ahhoz, hogy később jó gyógytornász váljon belőlem.

Az egyetemen eltöltött négy év kiváló alapot adott, de a tanulás itt nem érhet véget, a többit magunknak kell felépítenünk. Ha például egy hallgató manuálterápiára vagy szkoliózis problémákra szeretne szakosodni, érdemes kiegészíteni a tanultakat további képzésekkel, hogy kompetens szakemberré váljon. A kellő tudásbázis adott a diplomával, de technikák és a szemléletmód folyamatosan változik, nyomon kell követni a fejleményeket.


Pataki_MariettaMilyen szerinted az ideális gyógytornászjelölt?

Szükség van hivatástudatra, humánus hozzáállásra, rengeteg türelemmel és empátiával. Nem mindig egyszerű ezt az attitűdöt fenntartani, de cserébe a szakma varázsa, hogy sokféle területre specializálódhatunk. Fizikailag és szellemileg is támogatnunk kell a hozzánk fordulókat, ami önbizalmat, rugalmasságot, alkalmazkodóképességet és kreativitást igényel.

Fontos, hogy birtokunkban legyenek a megfelelő egészségügyi alapismeretek, az egyetemen töltött négy évet használjuk ki ezek megalapozására, utána pedig minél több szakterületbe kóstoljunk bele, hogy megtaláljuk mi az, ami nekünk tetszik, hol a helyünk. A külföldi munkalehetőségeket is érdemes kipróbálni, egy másfajta kultúra megismerése emberileg és technikailag is gazdagít minket, a későbbi hazai munkavégzésnél is jól jöhetnek a kint megszerezett ismeretek.